A szeleptest a szelep fő nyomástartó szerkezete, míg a szelepülék a szeleptestbe beépített kulcselem a tömítőfelület kialakításához, és a kettő közötti alapvető különbség a funkcionális elhelyezésben és a szerkezeti szinten rejlik.
Funkcionális elhelyezési különbségek
A szeleptest fő funkciói:
A szelep fő szerkezeteként a csövek összekötésére, a folyadékok megtartására és a belső alkatrészek megtámasztására szolgál.
Megfelelő mechanikai szilárdsággal és nyomásállósággal kell rendelkeznie, és általában olyan anyagokat használnak, mint az öntöttvas, szénacél vagy rozsdamentes acél.
Az ülés fő funkciója:
Közvetlenül érintkezik a nyitó és záró részekkel (pl. hengerek, tárcsák), hogy egy tömítőpárt képezzenek a folyadékszivárgás megállítására.
A tömítés megbízhatósága érdekében kopás- és korrózióálló anyagokat (például keményfém és gumi) kell kiválasztani.
Strukturális hierarchikus kapcsolatok
Befogadás és befogadás kapcsolata:
Az ülés a szelepház belső alkatrésze, amelyet általában prés{0}}illesztéssel, menettel vagy beépített öntéssel rögzítenek a szeleptesthez.
Egyes üléseket úgy tervezték, hogy kivehetők legyenek (pl. ülésgyűrűk), hogy kopás után könnyen cserélhetők legyenek.
Beépítési helyzet vázlata:
A szeleptestet integrált keretként használják a szelepülék, a szelepszár és más alkatrészek beburkolására (például a tolózárban lévő szelepülés a szelepház áramlási csatornájának mindkét oldalán található).
Az olyan szerkezeteknél, mint a pillangószelepek, az ülés felszerelhető a szelep belső falára, vagy kombinálható a tárcsával Karbantartási és azonosítási pontok
Fizikai jellemzők megkülönböztetése:
A szeleptest általában külső csatlakozási szerkezettel rendelkezik, mint például karima interfész, csavarlyuk stb.
Az ülésfelület precíziós{0}}megmunkált tömítőfelületet képvisel, gyakori gyűrűs vagy kúpos geometriákkal.
A sikertelenség megítélésének kritériumai:
A szeleptest sérülése leginkább repedésekben, korrózióban, perforációban és egyéb általános szerkezeti problémákban nyilvánul meg.
A szelepülék meghibásodása elsősorban a tömítőfelület kopása és deformációja által okozott szivárgásban nyilvánul meg.
